Sok helyen találkozunk a szervezet sav-bázis egyensúlyának problémájával, de kevesen értjük, hogy pontosan mit is takar ez az elnevezés.
Dr. Robert O. Young amerikai tudós ezt a folyamatot így magyarázza: „képzeljük azt, hogy testünk egy akvárium, és fontos fenntartani a benne lévő folyadék tisztaságát, amelyben – akárcsak a halak – sejtjeink és belső szerveink „úszkálnak”. Most képzeljük el azt, hogy az akváriumhoz odatolatunk egy autóval, amelynek kipufogóját az oxigénellátásról gondoskodó levegőpumpához csatlakoztatjuk. A víz rövid időn belül megtelik szén-monoxiddal, ezáltal lecsökken a lúgos PH, és savas közeg jön létre, ami veszélyezteti a „halak”, azaz a szervek épségét.
Amikor túl sok savtermelő ételt (tejtermékeket, cukrokat és állati fehérjéket) fogyasztunk, olyan, mintha a kelleténél több élelemet adnánk a halainknak. A bedobált étel bomlani és rothadni kezd, s a nyomán mérgező, savas hulladék- és vegyi anyagok keletkeznek. Ez a folyamat még több savas mellékterméket hoz létre, amelyek károsítják az optimális kémhatást.
Az étkezés mellet ennek az érzékeny rendszernek az egyensúlyát még légszennyezéssel, dohányzással és a gyógyszerekkel is károsíthatjuk. Ezeknek a hatásoknak köszönhetően néhányunk már annyira tönkretette a testét, hogy az már alig alkalmas arra, hogy fenntartsa az életet, bár valahogy még átküzdi magát a mindennapokon. Ez persze fokozza az egyensúlyhiányt, amíg végül elkerülhetetlen az összeomlás, s megjelennek a krónikus, zavaró és nyugtalanító tünetek.
Belső nedveink pH-szintje (sav-bázis aránya) testünk minden sejtjére hatással van. A test nem tolerálja jól a túlzott savas eltolódásokat. A túl savas kémhatás szétmarja a szöveteket, apránként „belerágva” magát az érrendszerbe. Ha ez észrevétlen marad, minden sejtszintű tevékenységet és funkciót akadályozni fog, a szívdobogástól kezdve az agy által kibocsátott idegi impulzusokig. Akinek savas irányba tolódott el a pH-ja, az szinte biztosra veheti, hogy szervezetében elszaporodtak a méreganyagokat termelő mikrooragizmusok, az elsavasodás ugyanis optimális környezet számukra.
Hogyan szakíthatjuk meg ezt az ördögi kört?
A testet hidratálni kell, mégpedig lúgosító folyadékkel. Az étel utáni csillapíthatatlan sóvárgás sokszor nem más, mint a test könyörgése vízért. Ezt az üzenetet sokan félreértelmezik, és mivel főleg savasító ételeket fogyasztanak, savas méreganyagok keletkeznek a szervezetben, amelyek belekerülnek a véráramba. Az érrendszer meg akar szabadulni tőlük folyékony formában a tüdőn, illetve a veséken keresztül. Ha azonban túl sok méreganyag keletkezik, akkor a szervezet elraktározza a szívben, a hasnyálmirigyben, a májban.
E folyamat visszafordításához úgy kell hozzákezdeni, hogy eltávolítjuk a túlzott savtermelést a vérből és a szövetekből. A sav-bázis egyensúly visszaállítására javasolt diéta nagyon szigorú, sokan nehezen tudják tartani a mindennapokban, de szerencsére szinte azonos hatást lehet elérni nagy mennyiségű 9 és 11 közötti pH-jú bázikus víz fogyasztásával is. Ez semlegesíti az elraktározott savas hulladékokat, és gyengéden eltávolítja őket a szövetekből.
Az elsavasodás első jelei: fáradékonyság, gyöngeségérzet, nehéz ébredés, gyakori fertőzések, bőrpanaszok, fejfájás, nyugtalanság és ingerlékenység.
Szervezetünk pH-ját megállapíthatjuk, ha megmérjük a reggeli vizelet kémhatását. Az optimális érték 7,5 és 8 között van.
A szervezet elsavasodására vezethető vissza az allergia, a csontritkulás, a fogromlás, a bőr- és szívbetegségek, a különféle gyulladások és egyes daganatos betegségek.
A gyógyulás útja a savas állapot megszüntetése helyes táplálkozás (sok friss zöldség és zöldséglé) bőséges folyadékbevitel (tiszta víz és gyógyteák), tisztítókúrák és méregtelenítés, vitamin- és nyomelembevitel, légzőgyakorlatok, bázikus fürdők és stresszoldás (pl. kineziológia) által.